
Melyik lovasnak ne lenne a bakancslistáján egy túra tábor? Így voltam ezzel én is, így meg is szerveztem az elsőt.
A csapatunkban haladó, felnőtt lovasok a saját lovaikkal (volt kivétel, akinek kölcsön adtam na) csatlakoztak hozzám. A túrát 5 naposra terveztem, a nettó távolság 57,8 km (lett volna). Milyen gyanús…
Az első úticélunk Nemeshetés volt, mely útnak a felét kisujjból ráztam ki. Itt legalább volt két vágtaszakasz. Mivel a csapatban a lovasok és lovak sem örvendtek túl nagy kondinak, ezért félve kérdezték, hogy miért mondtam, hogy sok lépés lesz, ha eleve már kettő szakaszon vágtáztunk. Intettem, hogy ne aggódjanak, lesz ez másképp is. (Ismét egy baljós gondolat…)
Lovaink az eredeti sorrendben ezen a napon: Ihar (5 éves, kunfakó, vemhes kanca), Jutas (4 éves, kunfakó, herélt), Zsüli (10 éves, paint félvér kanca), Lilla (12 éves, gidrán, vemhes kanca) és Saynera (23 éves, arab telivér kanca).
Az időjárás mellettünk állt, kissé borult, de eső egy csepp se.
Az első kis faluban nyilván egy utcával előbb tértem el, mint kellett volna, így ezen a napon nagyjából 1 km-t lovagoltunk feleslegesen. Persze nagyon szép vidék, kellemes időjárás és szuper csapat mellett nem volt felesleges…
A második probléma Iharral jött, amikor is szólt nekem, hogy nyomják a kavicsok a patáját és egyébként az aszfalton sem olyan kényelmes járnia. Mondjuk ezt mind megértem maximálisan, és mondtam is neki, hogy igyekeztem erdei utakat választani, bírja ki az első napot.
Természetesen a kovácsot azonnal értesítettem, de közös megegyezéssel a mezítláb mellett döntöttünk, tudván, hogy az első nap haladunk csak falvakban ennyi szakaszon. Illetve a napi 10-15 kilométeres lovaglásoknak se kéne megterhelőnek lennie, főleg, hogy se előtte, se ezután nem fog patkót viselni.


Elérkeztünk az első sarkalatos akadályunkhoz, egy vasúti átkelőhöz. Lovam, Ihar nagyon bátor, eddig soha semmitől nem félt, átment bármin. De nem síneken. Na azon aztán nem!
Félő volt, ha ez a bátor, erős jellem nem halad át, akkor vajon a mögöttünk lévő 4 éves csikó és a nagyon zöldfülű 10 éves tarka mit fog szólni hozzá? Így fogtam Ihart és kikötöttem egy közeli oszlophoz, míg a többieket átsegítettem. Valójában nem kellett sokat segíteni, szépen mindenki átlépegetett. Szökkent. Botlott. Mindegy. Valahogy átjutott mindenki, kivéve Ihart.
Fokozta a hangulatot, hogy az autósok mellettünk gyanúsan lassan, szinte lépésben jöttek át. Kimondtam hangosan is, hogy ennyire nem kell félni a lovaktól, mire az egyik lovas megszólalt, hogy amúgy mintha nem villogna a lámpa. Ezennel kisebb teher került pluszba a vállamra, de nem siettünk, Iharnak nyugiban kell átjutnia! Gondolunk a jövőre.
Negyed óra alatt végül sikerült erőszakmentesen megkérni, hogy fáradjon át a vasúti átkelőhelyen őméltósága.

