Szinte nincs is mit mesélnem, hiszen tényleg csak sétáltunk, beszélgettünk, az előző napi eseményeken vihorásztunk és harcoltunk a böglyök ellen. 

Jóó, megköszönöm egy traktorosnak, hogy félreállt – bár mi is megálltunk, nem is értettük. De jól esett, hogy végre biztonságban tudhattuk magunkat ilyen téren is. 

Nyilván kivágtak egy teljes erdőt egy éven belül, amikor errejártam utoljára. Furcsa volt, elsőre azt hittem, hogy megint eltévedtem. De aztán csak ott lett az út, ahol eredetileg is. Csak erdő nélkül. 

A kezdeti betontömbök után jóóó sok földes úttal volt dolgunk. De nem sokat ügettünk. Fáradtak voltak lovak, lovasok.