Túra Tábor Zalában 3. nap

A képen icipiciben látni a vendéglátóinkat, ahogy mennek haza. Ki találja meg a képen?

Az előző napokban már voltak kalandjaink, így a mostani vendéglátóinkat megkértem, hogy kísérjenek el egy darabig a célunk felé – ahol lehetőleg ne legyen kavicsos út. 

Így történt, hogy ez a tereplovaglás elég rövid lett. Az esőzések után eléggé csúszósak voltak az utak, a csapat 9 lovasra-lóra bővült, illetve Zalában alapból is sok a le-föl, így annak ellenére, hogy szinte végig léptünk, másfél óra alatt a helyszínre érkeztünk. 

Bezeréden tulajdonképpen csupán a lovak szállása adott némi gondolkodási feladatot, ugyanis hiába kerteltük le a területet, gyanúsan kicsinek tűnt. Ez rögtön az első percekben kiderült, a lovak eléggé nyüzsögtek a pici helyen, ráadásul mivel korán értünk oda, ezért jóval több legelési időt is kaptak ezáltal. Némi gondolkodás után kieszeltük a nagyobb kertelést, de még mindig csak tanakvás következett, valahogy nem tetszett sehogy. 

Mindegy, sütöttünk szalonnát és virslit, meditáltunk picit, játszottunk néhány önismereti játékot és végül elmentünk legeltetni pár órára, mert csak nem nyugodtunk.

Majd amikor megérkeztünk, tojást sütöttünk a tüzön és agyfárasztó érvelős játékkal zártuk a napot. Meg azzal, hogy még mindig nem tetszett a lovak helye, így csak felhívtam az autós segítőnket, hogy hozzon a lovaknak szénát. Így este 10-kor végül csak kiraktuk a zsákokat és ezennel mindenki nyugodtan tudott éjszaka aludni. 

Ennél a táblánál nem éreztük a megmentést, sőt, kissé rövidnek tűnt a túra.

Kövess minket!

Vélemény, hozzászólás?

További cikkeink