Sok furcsa, olykor meghökkentő, máskor hősies történet lengi körül a Római Birodalom korszakát, és uralkodóit, a
császárokat. Ezekbe a történetekben gyakran helyet kapnak lovak is, akár a harcmezőkön, akár a híres kocsiversenyek
porondjain. Róma uralkodói sokszor ugyanolyan becsben tartották kedvenc lovaikat, mint udvaruk pompáját, és a nélkülözhetetlen fényűzést. Vendégül látták őket a palotájukban, díszes síremléket állíttattak nekik állataik halála után.
Mégis, a kedvenc lovához fűződő viszonyát tekintve a legmeghökkentőbb Caligula császár volt. Az élet minden területén számos botrányos tettéről elhíresült uralkodó Kr.e.
37-ben lépett a Római Birodalom trónusára. Meglehet, sok mindennek nem szentelt kellő figyelmet uralkodói magatartásával, de a Róma társadalmi életében oly’ fontos kocsiversenyeknek mindenképpen nagy rajongója volt. Bőkezűen bánt kocsihajtóival is, de akit igazán kényeztetett, az nem volt más, mint kedvenc, sok versenyen diadalmaskodó lova, Incitatus, akinek a neve sem
más, mint „Gyors”, „Sebes”. A becses jószág a kocsiversenyek arénáiban vívta élete csatáit, a harcmezőktől távol tartotta a sorsa, és tulajdonosa.

Hogy gazdája kényeztetését, és ajándékait mennyire tudta valójában értékelni Incitatus, annak csak ő maga lehetne a megmondhatója. Minden esetre annyi bizonyos, hogy Caligula márványistállót építtetett elefántcsont-jászollal, ahol saját személyzete leste a ló minden igényét. Szerszámzata a legdrágább kelmékből és anyagokból készült – bíbor takaró,
drágakövekkel ékes szerszám, és gyöngyös nyakékek emelték a cézár lovának fényességét.

Hogy vendégeit méltóképpen fogadhassa, saját palotát is kapott, ahol a korabeli nemesség színe-java időről időre – ha akarta, ha nem – megfordult Incitatus tiszteletére.
Pompás bútorok és étkek közt vendégeskedtek a császári ló-asztalánál, éljenezve fogadták és dicsőítették őt (ahogy az illendőség, vagyis inkább a császári nyomás diktálta), és együtt étkeztek vele a gazdag asztalnál, ahol Incitatus arany kupákból fogyasztotta a zabot, vagy éppen egy kis bort.
A cirkuszi játékok, vagyis Incitatus kocsiversenyeinek előestéjén császári parancsra katonák vigyázták szigorúan
a csöndet az istálló környékén, hogy a csodás állat nyugodtan pihenhessen a verseny előtt, felkészülését
ne zavarhassák zörgő élelmiszerszállító kocsik, vagy más egyéb zajok.
Mindez még nem volt elég Caligula imádatának kielégítésére. A történetírók feljegyzései szerint konzullá is kinevezte a lovát – vagy legalább is feltett szándéka volt ezt megtenni, azonban a római császárok „sorsa” őt is utolérte, és egy
bosszús merénylet folyományaként meghalt, mielőtt e tervét véghez vihette volna.
Akár igazak a császár e minden sulykot elvető elképzeléséről szóló történetek, akár nem, és csupán arról van szó, hogy kortársai még ezt az őrültséget is kinézték volna belőle – lova, Incitatus mindenképpen ennek köszönheti a hírnevét, és bár nem tudjuk, mi lett a sorsa a gazdája halála után, története mindenképpen legendássá vált.