Amikor lovunkat nagyobb tárgyhoz próbáljuk hozzászoktatni – legyen az terepakadály, fedeles, vagy lószállító -, kicsit más gyakorlatot kell alkalmaznunk, mint a kisebb, könnyen mozdítható tárgyak esetében. Itt is a közelítés-távolodás elvét kell használnunk, de itt nem az ijedelem tárgyát kell közelebb és távolabb mozdítanunk, hanem magát a lovat.

Az árasztásos technika ritkán működik Az árasztásos technika az, amikor a lovat nagy lendülettel áthajtjuk az adott feladaton. Amikor a ló fél valamitől, a legrosszabb,
amit tehetünk, hogy erőszakosan kényszerítjük a dolog megközelítésére, mert így a ló könnyen bepánikolhat, önmagára és másikra is veszélyt jelenthet. Inkább azt javaslom, hogy ha bármi olyan helyzettel találkozunk,
ami ijedelmet kelt lovunkban, ismerjük fel a gyakorlási lehetőséget, szánjuk rá az időt arra, hogy lovunk megismerhesse az adott helyzetet és megértse: félelemre semmi oka. Talán elsőre ez időpocsékolásnak tűnhet, de a különböző helyzetek legyűrése bátrabbá, magabiztosabbá
teszi lovunkat, és mi is rutint szerezhetünk, ami által egy későbbi félelmetes dologgal találkozva könnyebbek őrizzük meg nyugalmunkat. Az pedig, hogy mi lovasok nyugalmat sugározzunk, kulcsfontosságú ahhoz, hogy lovunk biztonságban érezze magát.
Vegyük példának a lószállítót
A lószállító gyakori „mumus” a lovak és lovasok életében, hiszen a ló nem szereti a zárt helyeket, ráadásul ez a „doboz” mozog, általában mindenki siet körülötte, az állat érzi a feszültséget, a lovas is stresszes, a sofőr már indulna, egyszerűen halmozottan nehéz helyzet. Én azt javaslom, könnyítsük meg az életünket azzal, hogy kivesszük a képletből a sürgés-forgást,
és ne akkor vegyük elő a lószállítót, amikor menni is szeretnénk valahová, hanem egy szép, ráérős napon, amikor nincs rajtunk nyomás. Az se szerencsés helyzet, ha military versenyen találkozunk először vizes árokkal, érdemes minden komolyabb feladatra előre felkészíteni patásunkat.
Tehát egy nyugodt, békés környezetben úgy kezdjük a lószállítóhoz való szoktatást (és itt tényleg teljesen mindegy, hogy tükör, vizes árok, színes mentőautó az ijedelem tárgya, ugyanaz az elv beválik mindenhol), hogy kiválasztunk egy stabil pontot, ami nagyobb ellenállás nélkül elérhető. Hogy ez a két első láb a rámpán, vagy 5 méterre van a lószállítótól, az a lótól függ, és szinte mindegy is. A legfontosabb, hogy ne tartsuk állandó nyomásban a lovat, tehát a stabil pontunk olyan hely legyen, ahol úgy meg tudjuk állítani a lovat, hogy az az ijesztő tárgy irányába forduljon, és a szárat is lazára tudjunk engedni.
Amikor lovunk laza száron is stabilan áll, kérjünk 1-2 lépést előre. Amikor ezt megtette, megint engedünk egy kicsit, tehát álldogálunk a ló mellett, laza szárral. Amikor már viszonylag sokat haladtunk előre, mi küldjük ki a lovat a feladatból. Egyáltalán nem muszáj egyből felmennie a lónak az ismerkedés fázisában. Sőt, ha többször mi kezdeményezzük a távolodást, amikor épp kezdett érdeklődni a ló, esetleg felfedezte a bent elhelyezett szénahálót, csak még lelkesebb lesz a következő előre mozdításkor.

Amikor a ló elkezd hátrafelé tolatni, gyorsan el kell döntenünk, hogy hagyjuk-e letolatni. Ha kisebb, bizonytalanabb, lassabb a tolatás, csak egy lépést lép hátra patásunk, akkor érdemesebb lehet megtartani, így elejét vehetjük annak, hogy rászokjon a heves kifarolásra. Amikor viszont pánikszerűen igyekszik menekülni, akkor felmerülhet lehetőségként, hogy engedjük
letolatni, majd azzal a lendülettel előre is kimozdítjuk addig a pontig, ami már a pánik előtti utolsó stabil pontunk volt. Tehát abban az esetben, ha már mind a négy lába fent volt a rámpán, a feje pedig a futóban, majd ebből előrelépés kérésekor inkább megijedt, és letolatott, akkor addig nem állhat meg, nem kaphat engedést, amíg megint a feje bent, a lábai pedig
a rámpán vannak. Fontos megértenie, hogy lemehet, de pihenni akkor lehet, ha a lószállító irányába mozdul. Cserébe akkor valami jó dolog fog történni, pihenhet, lazíthat.
Gyakori hiba, hogy engedjük kifordulni a lovat, vagy sokáig beledőlve a nyomásba álldogálunk. Ez könnyen megelőzhető némi szigorral, tehát tényleg csak akkor dicsérek, amikor a jószág egyenesen áll, a lószállító belseje felé fordulva. Amikor pedig megáll és nem hajlandó előre mozdulni, jobbra-balra kimozgatom, esetleg eszközzel (pl egy ostorral) előre hajtom. Mivel a ló lendülete mindig hátulról jön, így a csizmahely, vagy a mögé kell hatnunk az eszközünkkel, mert ha a ló előtt csapkodunk a pálcával/ostorral, az ellenkező hatást érhetjük el, lovunk idegessé válhat és hátrafelé, vagy oldalra kezdhet mozogni. A falattal való csalogatás helyett a bekészített finomságot javaslom. Ha tényleg fél a lovunk, akkor nem lesz elég motiváció számára az étel jutalom, az viszont segíti a pozitív megerősítést, ha azt érzi, hogy bent a lószállítóban jó dolgok történnek, például talál bent egy megtömött szénahálót. A legfontosabb, hogy mindig gondoljuk át, mit miért teszünk, és őrizzük meg nyugalmunkat. Teljesen természetes, ha lovunk szkeptikusan fogadja az újdonságot, de minden leküzdött
akadály magabiztosabbá és bátrabbá tesz minket és lovunkat is.