
Érdemes otthon, egyedül belekezdeni a lovak testbeszédének a tanulásába?
Hogyne, sőt mindenkinek csak ajánlani tudom. Nekem régebben volt egy mesterem aki azt mondta, hogy addig el se
kezd a lovaddal a munkát, amíg nem tudod, melyik sarokban
alszik éjszaka a bokszában vagy karámjában. Meg kell ismerjük a lovat, hogy társként dolgozzunk vele együtt. Ismernünk kell, hogy viselkedik a karámjában, milyen, amikor nehezebb napja van, hogy kommunikál, hogy mozog, és még sorolhatnám. Én ma is órákat töltök a legelőn megfigyelve a lovaimat. Sokat tanulhatunk tőlük. Azt tudni kell, hogy a ló nagyon összetett és intelligens állat. Vagy ő mozgat minket,
vagy mi mozgatjuk őt. Hogy 50-50 legyen az arány és kialakuljon egy gyümölcsöző partnerkapcsolat, nekünk is meg kell ismernünk őt. Abban biztosak lehetünk, hogy ő
már nagyon régóta kiismert minket.
Mit gondolsz a tereplovaglásról? Szükségesnek tartod a ló képzéshez az ingerek sokasága miatt?
Feltétlenül. A tereplovaglás egyik szempontból a végcél, a lóképzés tiszta visszaellenőrzése, másik szempontból pedig a funkcionális, vagyis működőképes képzés menet közbeni fontos állomása. Pont az általatok említett ingerek sokasága miatt igazán értékes, a legtöbbel egyáltalán nem találkozhatunk a benti pályán, sok helyen szinte laboratóriumiak a körülmények, ráadásul ló és ember is sokkal jobban élvezi általában, mint a karámban végzett munkát a változatossága miatt. Felénk van egy mondás is, miszerint a csak karámban (arénában) képzett ló “meghal” terepen, viszont a terepen (is) képzett ló megállja a helyét az arénában is. Mindenképpen csak a terepek jó hatásairól tudok beszélni , de természetesen ezt meg kell előzze a gondos elő- és felkészítés is.

Ha valaki szeretné kipróbálni az érzéketlenítést, milyen eszközöket, módszert javasolsz, amit kezdők is alkalmazhatnak ?

Az érzéketlenítés sok dologra történhet. Elsőként el kell dönteni és behatárolni, hogy mire, mielőtt nekiállunk. Az érzéketlenitésnek van egy “aranyszabálya”: :Mindenből annyit, ott és addig, amíg szükséges. Sok lónál szükség van arra is, hogy magunkra az emberre érzéketlenítsük a lovunkat. Gondoljunk csak arra, hogy hány ló nem képes
megállni a felszállásnál, eltotyog, amikor felemeljük a kengyelhez a lábunkat (például). Ez is érzéketlenítést igényel. Illetve az is, hogy ha már a nyeregben ülünk és túl érzékeny
a lábunkra, mozdulatainkra. Sok lóval találkozom képzéseim során, akik rettegnek a hirtelen mozdulatoktól ,de egy kabát levétele, vagy a cipzár hangja is komoly riadalomra ad okot náluk. Mindent le lehet modellezni, érzéketlenítéssel kellemessé lehet tenni a ló számára. Legfőképpen a tárgyak kerülnek ilyenkor főszerepbe, hiszen egy ponyvával vagy nejlonnal tökéletesen lehet érzéketleníteni egy lovat hangra és a felreppenő dolog látványára egyaránt, ráadásul a vele való érintés, simogatás is csak az előnyünkre válhat. A labda tökéletes eszköz arra, hogy a gyors és szokatlan mozgásokra, érintésekre érzéketlenítsük társunkat, de én például saját lovaim mindegyikét az extrém hangokra és fényekre is
érzéketlenítem, hogy ne kelljen izgulnom a szilveszteri csinnadratta miatt. Utóbbi már természetesen mindenképp szakember jelenlétét igényli és semmiképp nem ajánlott
önállóan kezdőknek. Hogy a kérdés törzsénél maradjunk – egyértelműen a ponyva, nejlon, labda hármasából ajánlok kezdésnek valamit.