Az érzéketlenítés sok dologra történhet. Elsőként el kell dönteni és behatárolni, hogy mire, mielőtt nekiállunk. Az érzéketlenitésnek van egy “aranyszabálya”: :Mindenből annyit, ott és addig, amíg szükséges. Sok lónál szükség van arra is, hogy magunkra az emberre érzéketlenítsük a lovunkat. Gondoljunk csak arra, hogy hány ló nem képes
megállni a felszállásnál, eltotyog, amikor felemeljük a kengyelhez a lábunkat (például). Ez is érzéketlenítést igényel. Illetve az is, hogy ha már a nyeregben ülünk és túl érzékeny
a lábunkra, mozdulatainkra. Sok lóval találkozom képzéseim során, akik rettegnek a hirtelen mozdulatoktól ,de egy kabát levétele, vagy a cipzár hangja is komoly riadalomra ad okot náluk. Mindent le lehet modellezni, érzéketlenítéssel kellemessé lehet tenni a ló számára. Legfőképpen a tárgyak kerülnek ilyenkor főszerepbe, hiszen egy ponyvával vagy nejlonnal tökéletesen lehet érzéketleníteni egy lovat hangra és a felreppenő dolog látványára egyaránt, ráadásul a vele való érintés, simogatás is csak az előnyünkre válhat. A labda tökéletes eszköz arra, hogy a gyors és szokatlan mozgásokra, érintésekre érzéketlenítsük társunkat, de én például saját lovaim mindegyikét az extrém hangokra és fényekre is
érzéketlenítem, hogy ne kelljen izgulnom a szilveszteri csinnadratta miatt. Utóbbi már természetesen mindenképp szakember jelenlétét igényli és semmiképp nem ajánlott
önállóan kezdőknek. Hogy a kérdés törzsénél maradjunk – egyértelműen a ponyva, nejlon, labda hármasából ajánlok  kezdésnek valamit.